A műszer a vizsgálni kívánt berendezés 16 különböző pontjáról érkező feszültségállapot változásokat és a hozzájuk rendelt abszolút időpontokat képes tárolni. A bemenetek állapotai, az állapotok kombinációja az abszolút idők alapján később rekonstruálhatók.

Nem szükséges egy vizsgálathoz valamennyi bemenetet felhsználni, de az üres bemenetekre nem célszerű vezetéket kötni.

A műszer bemeneti pontokon nem a tényleges, számszerű feszültségértékeket méri, hanem csak azt dönti el, hogy a bementi billenési feszültségszintekhez értelmezett logikai “0” vagy “1” -es szint található-e a mérőponton (lásd a műszaki leírást). Az érzékelési szint alatt “0” szintnek (nincs feszültség, vagy az a billenési szintnél kisebb) felette pedig “1” szintnek (van feszültség és az a billenési szintnél nagyobb) érzékeli a mérőpontot és ez az állapot lesz eltárolva.

A leírásban az alábbi meghatározásokat használjuk:

-‘bemenet’ = a műszer egy csatornája, amelynek változásait képes rögzíteni

-‘mérőpont’ = a biztosítóberendezés áramköreinek egy pontja, ennek a feszültségszintjét figyeli a műszer

-‘abszolút idő’ = a műszerben lévő óra által pillanatnyilag mutatott dátum és pontos idő

-‘trigger’ = a bementi pontok olyan állapot-kombinációja, amely a biztosítóberendezés általunk keresett, vizsgálni, elemezni szándékozott állapotát jelenti, jellemzi. Ez a kitüntett bemeneti kombináció a műszerbe beprogramozható, megjelenését a műszer kijelzi.

-‘vége’ = eseményszámot jelent, a műszer a trigger eseményt követően még ennyi eseményt fog regisztrálni, ezután az adatgyűjtés megáll. Így az általunk keresett bemeneti kombináció nem a felvett “film” utolsó mozzanata lesz, hanem az ezt követő változások is elemezhetők.